Országos Kéktúra 23. szakasz – Bükk

Végre elérkeztünk a combosabb emelkedőkhöz, a legpazarabb kilátásokhoz és a kedvenc magyar tájegységemhez a Bükkhöz. Az OKT két legnagyobb kihívást tartogató része a Bükk és a Mátra következik. Tetszett a kék vonalvezetése, több olyan kevésbé frekventált, azonban igen szép részére is el lehet jutni a Bükknek, ahová magamtól nem biztos, hogy eljutottam volna. Uppony, Mályinka, Szarvaskő, mind mind bájos kis telejülések zöldellő dombság (hegység) ölelésében.

A Bükki szakasz a korábbi 57,3 km-ről 62,4 km-re hízott. Ez két nap alatt kényelmesen teljesíthető Bánkúti megalvással, még a Bálvány, amely 956 m-es magasságával Magyaország 8. legmagasabb csúcsának számít. 

A szakasz beosztása a szokásos tábla alapján a következő: 

A korábbiakhoz képest jelentősebb szintemelkedést kell leküzdenünk, de a megelőző szakaszokon ehhez már megedződhettünk.  

Putnokról indulunk, ahol szerettük volna még utóbbi túránk zárásaként megnézni a térképen és az igazoló füzetben is jelölt Serényi-kastélyt, de sajnos nagyon romos, elhanyagolt állapotban van, düledező kerítést, betört ablakokat láttunk csak. Kiérve a városból átkelün a Sajón és megkezdhetjük utunkat az Upponyi dombság felé, illetve azon át. Az első jelentősebb kerülés a korábbi Kékhez képest rögtön Uppony előtt következik be, a Köbölic-tető és a Három-kő-bérc útba ejtésével, utóbbiról egyébként tényleg igen jó a kilátás. 

Uppony is feliratkozott a Kéktúra best of településeinek listájára. A híres pincesorát sajnos nem állt módunkban tesztelni, viszont (meglepő módon) az Upponyi-dombság közepén, dombok között fekszik, kedves kis házakkal, patakon átívelő híddal. Fel lehet innen sétálni a Kalica-tetőre, ahonnan igen szép panoráma tárul elénk, és az Upponyi-szoroson át néhány perc alatt elérhetjük a Lázbérci-víztározót, amely elsősorban a horgászok paradicsoma.

A víztározó végén már el is érjük Dédestapolcsányt, amelyen hosszan végigvezet az út, hosszabb darabon az autóút mentén kell haladjunk, ami nem túl szerencsés, egészen Mályinkáig, amely újabb gyöngyszem a kedves bükki települések sorában. Jelképe a templomtól külön álló haranglába. Mályinkán a vegyesbolt/vendéglátóipari egységben található a bélyegző, elég könnyű elmenni mellette, jelölés nem nagyon van. 

Ezt követően kedződik az intenzív emelkedés Bánkútig. Itt a másokid eltérés az eredeti útvonalhoz képest, Dédes vára felé vezet az út, a korábbi kék+ és kék jelzés lett megcserélve egy rövidebb darabon. Ennek köszönhezően elhaladunk a sziklamászó helyként is ismert Kisvár mellett és jól kinéztünk a Vásárhely-kőnél a “panoráma-teraszon”. Innen már csak majdnem egy ugrás volt a Su… Bánkút. A turistaházban foglaltunk szállást. Akit nem zavar, hogy közösségi a fürdő és a konyha, annak nyugodt szívvel ajánlom, lehetőleg készüljön úgy, hogy ott is eszik….az emelkedés után kifejezetten jól esett a leves meg a pite 🙂 Amíg még tudtunk járn vacsora előtt felsétáltunk a kilátóhoz, amit nemrég adtak át. Maga a szerkezet azért nem túl impozáns, ellenben állítólag jó időben ellátni a Magas-Tátráig is….ezt nem tudom megerősíteni. 

Második nap megkezdtük ereszkedésünket. Elhaladunk a Faktor-réti Madonna mellett, amely egy fán található az út mentén, átvágunk a Zsidó réten. Az útról le lehet térni Három-kőhöz kilátni, ennél kisebb kitérővel is pazar panorámát kaphatunk Tar-kőnél. Itt a Tar-követ jelző tábla nagyon közel van a Kékhez az erdő közepében, kicsit továbbmenve azonban lehet elővenni a fényképezőket. Miután kifotóztuk magunkat, mehetünk tovább a Cserepeskői-barlang felé. Itt az útról lesz még egy nagyon szép kilátást biztosító rész, majd felemelkedünk a barlang bejáratához, amelyet az ajtajára festett medve őriz. Bátrabban alhatnak a barlangban ugyanis bivakszállásként is szolgál. 

Innen intenzívebb ereszkedés következik egészen Bélapátfalváig. Valahogy ebbe a településbe nem sokat képzeltem előzőleg, nem is tudom miért. Mielőtt beérünk a településre elmegyünk a Lak-völgyi tó mellett. Innen is látszik a félig lebontott hegy, a Bélkői régi kőfejtő. A tó partján aktív élet van, a vendéglátóipari egységben is van bélyegző, mi ott pecsételtünk. Bekanyarodik az út a városba is majd fel a ciszterci apátsághoz, ami gyakorlatilag a semmiből tűnik elő, az emelkedő dombok között bújik meg a szép épület. 

Bélapátfalváról elérjük az utolsó előtti bélyegzőhelyet a Telekessy vendégházat, amely csak azért érdemes említésre, mert szimpatikus szálláshelynek tűnt főleg nagyobb családok számára. 

Innen Szarvaskőig kb. 7,5 km van hátra. Elhaladunk a kicsi Gilitka (Szent Anna) képolna mellett, majd idvel megérkezünk egy platóra és elkezdjük összeszedni az állunkat. Nálam a top kilátás címet viszi, hihetetlen panoráma, zöldellő dombok között megbújik egy kis falu, a temploma messziről jól kivehető…ez lenne Szarvaskő? Ahhoz messzinek tünt, de közel s távol nem volt más település. 

A falucskába történő leereszkedés, hát finoman szólva sem kellemes. Elvileg le lehet térni a Szarvaskői várhoz, de helyét már csak egy zászló jelzi. Szarvaskő is az egyik kedvenc településemmé vált (ez van, a Bükk már csak ilyen), a vasútállomás is egy “jelenség” oldalán régi turistatábla. A Szarvaskő Vendégházat bátran tudom ajánlani, kényelmes, tágas, jól felszerelt. 

Mi egy harmadik napként még hozzácsaptuk a hétvégéhez a Sirokig tartó Mátra szakaszt, így megaludtunk itt. Ha valaki itt befejezné, akkor busszal lehet elközlekedni a mindenhová.