Országos Kéktúra 26. szakasz – Zempléni-hegység

A Zempléni-hegység már az OKT első szakaszánál a szívem csücskévé vált, így kifejezetten örültem, hogy újra visszatérhetek oda. A második szakasz már hosszabb is, kicsit több szervezést igényel, de a dimbes-dombos táj, a kedves kicsi települések és a várak miatt mindenképpen érdemes – Kék ide vagy oda – végigjárni.

A Kéktúra 26. szakasza a Bányi-nyereg és Boldogkőváralja között már eredeti állapotában is majdnem 10 km-el hosszabb, mint az előző, pláne úgy, hogy már az indulás után nem sokkal kapunk egy kis kerülőt. Az elosztása sem olyan egyszerű, hiszen, ha két napra nagyjából lefelezzük a távot, akkor pont egy hosszabb erdős szakasz közepére jutunk, így ha nem sátorral vágunk neki ennek a résznek, jó eséllyel le kell térjünk a “Huták” valamelyikére aludni, ami nyilván újabb plusz kilométereket jelent, ellenben nem állítanám, hogy nem éri meg.

A kiindulópontunk Rudabányácska volt Sátoraljaújhely fölött, a Bányi-nyereghez legközelebb eső település. A központjából kb. 15-20 perces kényelmes sétával visszacsatlakozhatunk a Kékre.

Alighogy felcsatlakozunk rá, rögtön le is térhetünk róla, mármint a térkép szerint. Ez volt az a pont, amikor szembesültünk ugyanis vele, hogy a Kék nem teljesen arra megy, mint ahogyan az a térképen szerepel. Ezidőtájt (2015. május) még nem volt nagyon elterjedt információ, hogy a Kéktúra útvonala több helyen megújult, így mit sem sejtve követtük a kék jelet. Sátoraljaújhely irányában lett egy “kis” mondjuk kb. másfél órás, jó 5 km-es kitérő, az útvonal ugyanis lekanyarodik a régi Z+ irányába a Vörös-nyeregig, majd a Nagy-nyugodó nyeregnél visszafordulva éri el ismét az eredeti Kék jelzést. Érdekes, hogy az igazolófüzetben a szakasz  a Bányi-nyereg pecsételőhelynél kezdődik, míg a Kéktúra honlapján már a Nagy-nyugodó nyereg a 27. szakasz vég- és a 26. szakasz kezdőpontja. Az igazolófüzet (még a kerülő rész nélkül) 51,6 km-nek jelöli ezt az etapot, a honlap a Nagy-nyugodó nyeregtől számított 52,7 km-ként. Ha a honlap és az igazolófüzet esetében hozzáadjuk a két (26-27.) szakasz közötti különbségeket, akkor a Bányi-nyeregtől számítva Boldogkőváraljáig 56,2 km jön ki a 26.   részre.

(a képen jól látszik a változott útvonal, míg a régi Kék a vastag piroson – autóúton – vezetett, addig az új már a Sárotaljújhely felé látható kb. téglalap formán Z+ majd P)

Az elején még nem volt gond, szépen követtük a Kéket, elég egyértelmű volt merre megy, aztán a Vörös-nyereg után kicsivel a jelzés eltűnt, mi azért haladtunk előre a kitaposott ösvényen, már majdnem a Nagy-nyugodónál jártunk, mikor azért gyanússá vált, hogy nem ott vagyunk, ahol kellene….Kék sehol, már több, mint másfél órája gyalogolunk Rudabányácskáról és valahogy sehogy se vagyunk irányban, P jel van, aminek a térkép szerint nem kellene lennie, szóval most hol is vagyunk??? Végül megláttuk a Nagy-nyugodón kihelyezett táblát egy sematizált térképpel, és megállapítottuk, hogy igen, tényleg eltévedtünk. Bár fura volt, hogy egy darabig volt kék jel…de no para, ha lemegyünk a piroson akkor az a térkép szerint pont becsatlakozik a kékbe, persze bosszantó, hogy fölöslegesen kerültünk. Ez utóbbi megállapításunk erős 2-300 m után meg is szűnt, mikor jött velünk szembe egy srác, aki lelkesenfestegette fel az immár új kék jeleket a fára. Így minden valószínűség nélkül mi voltunk az elsők, akik itt az új szakaszrészt teljesítettük a frissen festett (a másik felét előző nap pingálta fel a jelfestő) Kéken.

Node ott álltunk, hogy már dél van és mégis alig haladtunk előre az aznapra betervezett útszakaszon. 

A Cirkáló-tanyánál lelkes és éhes házőrzők vártak, félni nem kell tőlük, ellenben némi harapnivalóért és simogatásért a teljes lefegyverző eszköztárat képesek bevetni.

Makkoshotyka és Regéc között van egy csaknem 27 km-es szakasz, amikor a Kéken egyetlen település sem esik útba és pont ide esne a szakasz fele. Letérve a Kékről is a két legközelebbi település Újhuta és Középhuta. Talán a legkisebb kitérőt Középhutára kell tenni, a Mlaka-rétnél tértünk le a kék jelzésről és folytattuk utunkat a sárgán a faluig.

A Mlaka-rét egyébként ideális táborozó és éjszakai szálláshely lehet, egy viszonylag nagyobb szabad terület, ahol egyébként is van kialakítva pihenőhely. Illetve, aki nem szeretne letérni semmiképp a Kékről az István-kúti pecsételő helynél is – kulcsosház jelleggel – igénybe vehető szálláshely, információk itt.

A letérés azért mégis megfontolandó Középhutára…annak ellenére, hogy lefelé az S jelzés egy meredek ereszkedés a faluba. Középhuta igazi kis bájos település fehérre meszelt ki tornácos házakkal, a Zempléni dombok “ölelésében”. Ezen a honlapon több szálláshely is talalható, mi itt szálltunk meg. Egy nagyon kedves néni fogadott minket, pálinkával és előzetes megbeszélés szerint sztrapacskával várt, ami az aznapi több, mint 11 órás gyaloglás után igencsak jól esett. 

                                (Középhuta)

Az előző napi kellemes ereszkedést egy “bemelegítő” kaptató büntette másnap reggel vissza a Mlaka-rétig. Innen csak egy ugrás volt az Istvánkúti erdészház. Mi itt hosszasan kerestük, vajon hol lehet a bélyegző, majd mikor feladtuk, hogy akkor ez ezek szerint kimarad és továbbmentünk, párszáz méter múlva a turistaházként is funkcionáló épületnél meg is találtuk 🙂

A második nap a várakról szól, és eddig ez volt az egyetlen olyan nap, ahol igazán sajnáltam, hogy nem tölthettünk több időt, mert kis túlzással ezt a részt végigsiettük. Az autót Rudabányácskán hagytuk, így, hogy visszaérhessünk még aznap érte Boldogkőváralján el kellett érjük a fél 5-ös vonatot. Ettől az egész nap Regéctől kezdve egy erőltetett menetté vált. Az előző napi kitérő miatt fogalmunk se volt valójában hány km van még hátra. Úgy húztunk el a Kéken, a regéci vár mellett, hogy kb. 10-15 perces sétával fel tudtunk volna érni, kb. fél órás kitérőt jelentett volna összesen, de nem engedhettük meg magunknak. Ugyanígy csak távolról néztük Boldogkőváralján a várat. Önmagában a napi szakasz nem olyan hosszú, hogy ne járható be kényelmesen egy nap alatt (ami nem 1/4 5-ig tart), de ha újra kezdhetném rászánnék még egy napot, megszállnék Boldogkőváralján és felmennék a regéci várba a Kékről, másnap meg a Boldogkőibe, mielőtt még hazaindulok. Így innen egy kisebb hiányérzettel távoztam (legközelebb lesz mit pótolni), a cél – a Kék bejárása – ugyan teljesítve lett, de az óra bűvöletében egyrészt nem tudtuk annyira élvezni, másrészt meg elmentünk szép, érdekes helyek, látnivalók mellett, anélkül, hogy igazán meg tudtuk volna nézni őket. A tanulságot levontuk a legközelebbi szakaszt már ennek szellemében szerveztük meg…avagy jóturista holtig.

A Zempléni szakaszok megállapítása, ha egyszer sok pénzem lesz itt veszek egy kis házat…Mogyoróskán vagy Középhután. Nekem ezek lettek a legkedvesebb települések, festői környezet, dombok, turistautak, nyugalom, madárcsicsergés.