Képeslapok a Kék Túráról

Az Országos Kéktúrát azt hiszem nem kell bemutatni a maga kb. 1160 km-ével Hollóháza és Írottkő (vagy fordítva) között, attól függően ki mikor teljesítette és mivel mérte 🙂 Ebben a bejegyzésben a Kéktúrával kapcsolatosan szerzett és folyamatosan frissülő tapasztalatok, ötletek, hasznosságok, egy-egy kedvcsináló képkollázs található, az egyes szakaszok leírása majd-külön-külön bejegyzésben történik.

Magyarországban az a szép, ha elindulunk Hollóházánál, Írott-kőnél vagy Szekszárdnál a kék (csík) jelzésen és nem térünk le róla jó hosszú idővel visszaérhetünk ugyanoda. Na ez a Kék Kör. Van 3 része, az északi az Országos Kéktúra, aztán Írott-kőtől Szekszárdig a Dél-dunántúli Kéktúra és Szekszárdtól Hollóházáig a Dél-alföldi Kéktúra. Mindegyiknek van kis füzetecskéje (beszerezhető a Magyar Természetjáró Szövetségnél) és a meghatározott pontokon pecsételgethetünk.

Az Országos Kéktúra:

1159.8 km (Hollóháza – Írottkő, vagy fordítva :))
352 óra túraidő, átlagos tempóval számolva, ami 3,3 km kb. óránként, pihenőidő nélkül
+30 179,74 m/- 29616, 84 m szintemelkedés és szintereszkedés Hollóházától viszonyítva, a másik oldalon nyilván az ellenkezője
átlagos fogyasztás: 197 035 kKcal-t lehet elveszíten, miközben 331 l vizet fogyasztunk, meg 646 hamburgert, 2074 almát és 450 szendvicset. Ez utóbbit nem mértem, több információs táblán ki van helyezve az információ, íme az egyik.

Bár Hollóházánál még ez a tábla fogad, de senkit ne tévesszen meg, az annyi már ugye nem ennyi, hanem mint fentebb 1160 km. A Kék Kör 2015-ben újult meg, sok új felfestés, irányjelző és információs táblák. Néhány helyen szépen ki is bővült a szakasz, így mintegy 32 km-rel kell többet gyalogolni a jelvényért. Juhéj!

Így első számú jó tanács, ha nem akarunk olyan típusú meglepetést, hogy egy nap röpke két órával, vagy 5-6 km-rel kell többet gyalogolnunk, akkor jobb, ha utána járunk az adott szakasz tényleges hosszának, amiben jelen állás szerint könnyen félrevezetődhetünk.

Az Országos Kéktúra honlapján ugyan már az szerepel, hogy a teljes túra 1159,82 km, azonban az egyes szakaszoknál szereplő adatokkal még bánjunk csínján, mert összeadva is “csak” 1118,1 km-t tesznek ki. Vélhetően az adatok folyamatosan frissülnek, aktuálizálódnak idővel. A fenti fényképen szereplő információs tábla alján egyébként ott vannak a szakaszok hossza is. (Up date: idő közben 2016. júniusában a Kék Túra honlapja is megújult az egyes szakaszoknál már az új hosszakat tartalmazza a szakaszon belüli egyes helyek távolságáról még azonban nincs benne információ – ha valaki nem teljes szakaszt menne.)

Hogy az egyes szakaszok esetében milyen változásra számíthatunk a Turista Magazin alábbi cikkéből kideríthető. Sajnos a Magyar Természetjáró Szövetség által fejlesztett, egyébként igen hasznos turista-alkalmazása a TTRmapp is még a régi Kék útvonalát tartalmazza, reméljük hamarosan frissül. Azt nem tudni, hogy mikortól van már az új szakaszok adatait tartalmazó igazolófüzet, de a 2015 év eleji még biztosan a régi távokat tartalmazza (mi is abban “dolgozunk”). Legbiztosabb talán egy 2015 második félévében vagy az után lezárt térkép, ez minden térképre rá van nyomtatva. A Cartographia-nál nemrég láttam az új Kéktúra kalauznak igaz csak az I. részét, amely már az új útvonalat tartalmazza. Szóval 1. sz. hasznosság: Legyen nálunk aktualizált térkép, vagy legalább tudjuk hol van eltérés a régitől, vagy ne lepődjünk meg ha néhány órával később érünk oda.

Mi már az új utat kezdtük meg Hollóházától indulva….amit persze még annyira nem tudtunk tavaly…persze feltűnő volt, hogy az igazolófüzethez képest kissé mást mért a telefonos applikáció, egy része még azért a statisztikai hibahatáron belül volt, de amikor Sátoraljaújhely fölött elvesztek a jelek és azt hittük eltévedtünk, majd a térkép alapján a “régi” Kék felé tartva találkoztunk a jelfestővel akkor már minden világossá vált. Aznap így meglepetésként az előre tervezetthez képest “csak” + kb. 5 km-t kaptunk, amire azért egy plusz másfél órát számolni kell, hacsak nem szeretnénk végigrohanni. Ez különösen akkor számíthat, ha időre, valamilyen közlekedési eszköz menetrendjéhez igazítottan szeretnénk odaérni A-ból B-be.

A Kéktúra egyik legnagyobb haszna, hogy az ember olyan helyekre is eljut, ahová egyébként a többség valószínű önszántából sose menne. Nem azért mert olyan rossz, hanem egyszerűen kevésbé frekventált és kisebb PR-ral rendelkezik. Például ha túrahelyszínt kellett volna választanom, hát nem is tudom mikor jutottam voltna oda, hogy elmenjek a Cserehátba. Emellett sok, még az iskolában vagy ott sem tanult, de már elfelejtett tájegység, város kerül helyre Magyarország térképén (szégyen nem szégyen, de fogalmam sem volt, hogy hol van Rudabánya, nochdazu létezik Rudabányácska is kicsit máshol az ország területén), ergo Kéktúrázni szerintem felettéb hasznos is.

A másik dolog, amit a Kék során kaphatunk az egy tapasztalati adalék, ismeretanyag önmagunkról. Itt nem elsősorban a belsőben lejátszódó lelki folyamatokra gondoltam (akár az is), inkább amolyan túra-rutinra. Annak kitapasztalására, hogy milyen helyzetben hogy viselkedünk (vagy a szervezetünk hogy viselkedik), milyen tempóval haladunk, mennyi élelemre/vízre van szükségünk egy nap, milyen időben milyen ruházat kell, milyen közlekedési eszközzel közelítsük meg a szakaszokat, hogy tudunk tervezni. Nyilvánvalóan rengeteg változó van, hiszen az egyes szakaszokat megtehetjük egyben, szétbontva, különböző társasággal (nem biztos, hogy ugyanaz lesz a tempó), vagy különböző évszakban (teljesen más ruha kell), vagy ott vannak a személyes igények. Nincs mindenkire egyforma recept, de mindenki megfigyelheti magát és kipróbálhatja különböző szituációkban. Idővel a szakaszok tervezése és a pakolás is egyre egyszerűbbé válik, az ember rájön mi az, ami felesleges, pl. a második pótpulcsi vagy mi lett volna hasznos, amit korábban nem tett el. Nyilván nem a világ végére megyünk és a mobiltelefonok korát éljük, de számítani kell rá, hogy nem mindig van minden faluban közkút, vagy vasárnap nyitvatartó vendéglátóipari egység, arról nem beszélve, hogy nincs mindenhol 2 km-enként falu és a telefon nem véd meg a vaddisznótól az erdő közepén. Az ember igény szintjén megtapasztalja mi az, ami kell neki ilyen szituációban, illetve hogy viselkedik, ha a nap végén már fáradt, vagy egy napig esőben kell gyalogolni, mert bizony ilyen is megesik. 2. számú hasznosság: legyen nálunk legalább másfél liter víz egy napra (hacsak nem vagyunk tevék), én sokat iszok és fáj a fejem, ha nem jutok elég folyadékhoz, az én igényszintemen a két egyliteres palack az amit nem sajnálok cipelni, még ha rövidebb távokon nem is töltöm teljesen tele.

Amivel szintén készülnünk kell, hogy több esetben kerítésen, vagy más olyan helyen van a bélyegző, hogy nincsen bélyegzőpárna, így legalább egyet vigyünk magunkkal különben ott állhatunk a füzettel és a bélyegzővel, ellenben pecsét nélkül. Viszont örömteli, hogy több helyen gondoskodnak erről sőt még kis külön “háza” is van a bélyegzőnek.

Ennek ellenére van, hogy koppanunk a pecsételőhely lezárt ajtaján…(legutóbb húsvét vasárnap két helyen is). A Kéktúra szabályzata szerint más bélyegző, ami igazolja az ott jártunkat is elfogadható, vagy ha ezt fényképpel bizonyítjuk…nekem azért fáj a szívem a hiányzó pecsétekért. Elvileg létezik egy applikáció is szintén a Magyar Természetjáró Szövetség fejlesztésében, amellyel online lehet pecsételni a pecsételőhelyeken kihelyezett QR kódok beolvasásával. A kezdeményezés nagyon jó és így ki lehet küszöbölni az ellopott pecsétek vagy a zárva tartó boltokban, egységekben lévőbélyegzők próblémáját, azonban az olvasható hozzászólások alapján jelenleg az applikáció még rősen fejlesztésre szorul. 3. számú hasznosság tehát: vigyünk bélyegzőpárnát. Nagyon tuti lesz a füzet, ha minél több szín van nálunk. Eredetileg mi is a konzervetív feketével és pirossal kezdtünk, majd ahogy haladtunk szépen beújítottunk zölddel, lilával, narancssárgával és ki tudja még 🙂 Nagyobb írószer boltokban lehet kapni – eredetileg gyerekeknek pecsételős játéknak szánt – mindenféle színű párnákat. Éljenek a nagy gyerekek.

Az utazás témakörben – már ha nincs egy hónap szabadságunk, hogy egyben véigjárjuk a teljes Kéket, mert akkor majdhogynem irreleváns – nekünk eddig a vonat jött be: a szakaszok úgy vannak összeállítva, hogy minden kezdő és végponton van vasúttállomás…mi is autóval kezdtük, de azt a sakkozást, amit a nap végén, vagy a szakasz végén csináltunk, hogy valamilyen közlekedési eszközzel visszajussunk a kezdőpontra, meg aztán még haza…arról nem beszélve, hogy ugye azt a közlekedési eszközt el is kell érni mert jobb esetben 2 óra múlva jön a következő rosszabb esetben napi 2 jár… Nyilván ez Budapestre igaz, nem tudom, hogy más vidékibb városból indulva az összes csatlakozással időben mi jön ki gazdaságosabban, de a főváros környékéről ez. Végre elkészült a közös MÁV és Volán menetrend, a tervezést nagyban megkönnyítve. A sakkozás és a változó útvonal miatt 4. sz. hasznosság: adjunk +1 napot magunknak, persze csak ha megoldható. Az utolsó nap vonathoz sietni nem túl felemelő, nyilván nem tragédia, ha a vasúti közlekedés jó (értsd viszonylag gyakori), de nem tudom ki nézegette már pl. a Boldogkőváralja-Budapest menetrendet. Még most is fáj, hogy a Zemplénben úgy siettünk el két vár mellett, hogy csak távolról láttuk őket, mert “menni kellett”. Kb ekkor fogadtam meg, hogy én többet nem rohanok, inkább legyen plusz egy nap, mert akkor előző este majdnem mindegy mikor érek a szállásra, ha szeretnék megnézni valamit nyugodtan megtehetem az út során, vagy akkor sem kell erőltetett menetre kapcsolni, ha hosszabb lett idő közben a szakasz, vagy kicsit eltévedünk, vagy szimplán fél órával több időt töltünk az ebéddel. Nyilván ez a megoldás költségesebb és ha hétvégére tervezzük a szakaszokat plusz szabadságot igényel. A Csereháti szakaszt már így csináltuk és megérte, mert…az útvonal az utolsó napon kellemes 7 km-re lett hosszabb, mint az az igazolófüzetben írva vagyon, emellett a +1 napba belefért egy barlanglátogatás is és rájöttünk, nekünk kifejezett igényünk, hogy amellett, hogy végigjárjuk a Kéket amit, vagy amennyire lehet lássunk is plussz dolgokat.

A szállás szintén egyéni választás eredménye. Lehet sátrazós variációban is, kevesebb költség, de több cucc. Mi a kényelmes minden este megszállós változatot részesítettük előnyben. A szállások tervezéséhez segítség, ha már tudjuk, kb. mi az a km mennyiség, amit egy nap alatt megteszünk. Ha túl rövid táv után foglaljuk a szállás, jóval hamarabb odaérünk és ki kell találjuk mivel töltjük el a nap hátralévő részét, ha meg túl hosszú a táv, akkor az út vége már arról szól fáradtan, nyűgösen, fájós lábbal, hogy érjünk már oda. Nekünk a napi kb. 30 km az, amit kényelmesen a napot kitöltve, de a nap végére kellően elfáradva meg tudunk tenni. Szállás ugyan nincs minden településen, de eddig a szakaszoknál nem volt gond, hogy találjunk (Booking, Szállás.hu, vagy az adott város honlapja, emellett erre is fejlesztett egy app-ot az MTSZ, nekem az a hátránya, hogy nem szakaszonként vannak benne a szállások, és még csekély feltöltettségű, eddig a hagyomásnyos szállás portálok jobban bejöttek), legfeljebb ideiglenesen kicsit le kellett térjünk a Kékről.

Egyelőre ennyi jutott eszembe. A poszotot folyamatosan tervezem frissíteni képekkel, újabb tapasztalatokkal. Az egyes szakaszokról külön külön élménybeszámoló poszt készül majd képekkel, illetve a Kék melletti látnivalókról is tervezek posztokat, amiket beiktattunk a hétvégi túra mellé.